Jelenleg fél millió növényfaj létezik a földön, ebből közel 50.000 olyan növény található, amely annyi hatóanyagot tartalmaz, hogy gyógynövényként is alkalmazható lenne. Őseink még ösztönösen figyelték, keresték azokat a növényeket, amelyekkel betegségüket meg tudták szüntetni. A tudomány és főleg a kémiai tudomány fejlődése lehetővé tette, hogy a növények gyógyhatását, hatóanyagelv szerint el tudta különíteni egymástól. Így alakult ki a hatóanyag elvű növényterápia, azaz a fitoterápia. A részletes kutatások kiderítették, hogy bizonyos hatóanyagok más-más betegségek ellen hatnak. A hatóanyagok a növényi anyagcsere folyamán keletkezett olyan vegyületek, amely az emberi vagy állati szervezetbe jutva pozitív (negatív) élettani hatást képesek kifejteni. A növényekben egyszerre több hatóanyagot is találunk. Egy-egy gyógynövény fő hatóanyaga mellett számos mellékhatóanyagot is tartalmaz. Ezek a mellékhatóanyagok mintegy felerősítik a fő hatóanyag hatását. Ezáltal lesz a gyógytea hatása szélesebb spektrumu mint az adott növényből izolált vegytiszta hatóanyag egymagában. Például a fokhagyma, ha péppé zúzva kerül az emberi szervezetbe lényegesen több gyógyhatással rendelkezik, mint a szagtalanított, kapszulázott gyógyszerszerű változata. A gyógynövények hatóanyagainak összhatását nevezzük szinergia törvénynek. A szinergia törvénye egy gyógynövényen belül érvényesül. A Bürghi törvény pedig azt mondja ki, hogy azonos gyógyhatású, de különböző gyógynövényeket, ha célszerűen keverünk össze (gyógynövénytársítás), akkor erősebb hatást érünk el, mintha a keverékben szereplő gyógynövényeket külön-külön alkalmaznánk. A hatóanyagelvű fitoterápiában tehát akkor járunk el helyesen, ha a gyógynövények okszerű összeállításán belül maximálisan kihasználjuk a szinergia törvény és a Bürghi törvény adta lehetőségeket.
A hatóanyagok csoportosítása:
Alkaloidák:
A növényvilágban elterjedt hatóanyagok, melyek a növények minden részében jelen lehetnek. Nitrogéntartalmú, lúgos kémhatású vegyületek. Jelenleg több mint 3.000 alkaloida típusú vegyületet ismerünk, melyek az emberi szervezetben már milligrammnyi mennyiségben is igen erős hatást fejtenek ki. Ezért a milligrammnál nagyobb mennyiségben az emberi szervezetbe jutott alkaloida szinte minden esetben mérgező, esetleg halálos is lehet. Éppen ezért házi szerként csak nagyon ritka esetben használhatók. A gyógyszeripar viszont nagyon sok fontos gyógyszer alapanyagaként hasznosítja. Az alkaloidákat általában görcsoldó, fájdalomcsillapító, bódító, élénkítő hatása miatt használja a gyógyászat. Jellegzetes alkaloid tartalmú (mérgező) gyógynövények a dohánylevél, nadragulya, csattanómaszlag, beléndek, mák, anyarozs. Az un. Purinvázas alkaloidok csoportjába tartozik az élvezeti szerként alkalmazható kávé, tea, kakaó, kola.
Cseranyagok:
A csersav származékok. A növények korhadását gátolják. Fanyar, összehúzó, vízben oldódó vegyületek, elsősorban hasmenés, bél-gyomorhurut kezelésére, külsőleg gyulladt testrészek borogatására, aranyér esetén ülőfürdőre használják. Hatásmechanizmusa: hatására a fehérjék kicsapódnak (irreverzibilisen koagulálódnak) miután a gyulladt nyálkahártyán egy védőréteget képez a kicsapódott fehérje, így csökken a fájdalom, javul a keringés és szűnik a gyulladás azon a nyálkahártyán, amellyel a hatóanyag érintkezett. A nehézfémeket is megköti csapadék formájában és így azok már eltávolíthatók a tápcsatornából. Legismertebb cseranyag tartalmú gyógynövényeink a tölgyfagubacs, libapimpó, apróbojtorján, málna és szederlevél.
Flavonoidok:
A növényvilágban nagyon elterjedt vegyület. Általában festékanyagok és így a növények, virágok színét adják. Napjainkban több mint 2.000 flavonoid típusú vegyületet ismerünk. Élettani hatásuk: immunstimulálás, gyulladáscsökkentés, csökkenti a hajszálerek törékenységét is, nyugtató hatású, májvédő hatású, szívritmus szabályozó hatás. Legjelentősebb flavonoid tartalmú gyógynövény: máriatövis, pásztortáska, körömvirág, bodzavirág és galagonya.
Glikozidok:
Összetett vegyületek, melynek legjelentősebb képviselője az erős hatású szívre ható glikozidok, valamint az antraglikozidok csoportja. A szívre ható glikozidok gyógynövényei erős hatásúak (mérgezőek), ezért csak gyógyászati alapanyagként használhatók fel. Legjelentősebb képviselői a gyűszűvirág, gyöngyvirág és leander. Az antraglikozid tartalmú drogok hatásmechanizmusa a következő: a gyógynövény vizes kivonatába (tea) kerülő antraglikozid inaktív (nem működő) hatóanyag, mely a vastagbélig változatlanul eljutva a vastagbél baktériumai által termelt bétaglikozidáz enzim az antragilozidot cukorra és antrakinonra hasítja. Az antrakinon már aktív hatóanyag és a vastagbélben növeli a bélperisztaltikát és ezzel egyidőben csökkenti a vastagbél vizvisszaszívó képességét. Így a vastagbélben hígabb marad a béltartalom és a növekvő bélperisztaltika megszünteti a székrekedést. Legismertebb képviselője: a kutyabengekéreg, szennalevél, illetve szennatermés.
Illóolaj:
Jellemzőik az illékonyság és az általában kellemes illat. Vízben oldhatatlanok. Felhasználásuk igen sokrétú: epehígító, epehajtó, emésztést serkentő, pozitív hormonhatású, nyugtató, antimikrobás hatású. Legfőbb képviselői: kamilla, menta, levendula, kakukkfu, macskagyökér.
Keserűanyagok:
Eltérő szerkezetű anyagok. Közös jellemzőjük az erősen keserű íz. A keserű ízhatásra az agyban képződő ingerek fokozzák az emésztőenzim termelést és a bélperisztaltikát. Ezáltal javul az emésztés és csökken a puffadási hajlam. Fő hatása: étvágyjavító és emésztésjavító. Legismertebb képviselői: ezerjófű, angyalgyökér, benedekfű, pemetefű.
Vitaminok:
Olyan eltérő szerkezetű szerves anyagok, amelyek az emberi szervezet zavartalan életfolyamataihoz feltétlenül szükségesek. Ezek hiánya idegműködési problémákat B1, vagy anyagcserezavarokat B2, illetve skorbutot C, vagy bőrgyulladást H okoz. A P vitamin hiányában csökken a véralvadási képesség, illetve U vitamin hiányában növekszik a gyomorfekély hajlam. Legnagyobb mennyiségben a gyümölcsök, a homoktövis, csipkebogyó, illetve csalán tartalmazza a fenti vitaminokat.
vissza az "érdekességek" oldalra
Oki és tüneti kezelés a fitoterápiában:
Már
a receptúra képzésnél úgy kell összeállítani a gyógynövénykeveréket,
hogy azokban a betegség okát is és egy időben a tünetét is szüntessük.
Erre nagy lehetőségünk van, mivel nagyon széles a gyógynövények
skálája. Például egy pszichoszomatikus betegségben szenvedő beteget
csak úgy tudunk egyidőben oki és tüneti kezelésben részesíteni, ha a
teakeverékben oki kezelésként nyugtató hatású gyógynövényt (szinergia
törvény), vagy gyógynövényeket (szinergia és Bürghi törvény), tüneti
kezelésként pedig ugyancsak a Bürghi törvényt és a szinergia törvényt
is felhasználva a tünetre célszerűen összeválogatott és minden esetben
személyre szabott gyógynövényeket válogatunk össze. Így egy időben egy
teakeverékben kapja a beteg betegségének okára és tünetére is a
segítséget.
Tipikusan pszichoszomatikus betegség a gyomorfekély. E
betegség oki-tüneti kezelése a következő: a betegség oka az "ideges
gyomor", melyre a teakeveréken belül nyugtató hatású illóolaj
hatóanyagát használjuk fel a komlónak. Mivel a gyomorfekély
fájdalommal, esetenként görcsökkel is jár, ezért a nagy nyálkatartalmát
felhasználva mintegy bevonó szerként használjuk az édesgyökeret tüneti
teakomponensként. A gyomorfekély helyi gyulladással is jár, ezért a
teakeverékbe a körömvirágot is bele kell tenni - melynek flavonoid
hatóanyaga az egyik legjobb gyulladáscsökkentő és hámosító hatással
bír. Mivel a gyógyulási hajlamon túl a gyógyulási időt is célszerű
gyorsítani, ezért a cickafark glikoproteidjét is hasznosítjuk
gyulladáscsökkentésre, valamint a cickafark flavonoidját görcs és
fájdalomcsökkentésre, illetve keserűanyagát hámosítás gyorsításra is
felhasználhatjuk. Az orbáncfű még tovább erősíti a hámosodási hajlamot,
mint tüneti kezelést tudunk vele elérni a teakeveréken belül,
ugyanakkor nyugtató hatásánál fogva az oki kezelésként adott
gyógynövény komponenshez a Bürghi törvény alapján jelentős
többlethatást biztosítunk. E teakeverék hatékonyságát még a nyers
káposztalében lévő U vitamin adagolásával tudjuk fokozni. Így egy öt
részből álló gyógynövénykeverék célzottan oki és tüneti kezelést tud
adni egy pszichoszomatikus betegség esetén is.
Gyógynövények alkalmazási formái:
A
hatóanyagok nagy része vízoldható, így a hatóanyag kivonásának
hőmérséklet igénye függvényében többféle vízben oldási eljárást
különböztetünk meg. A vízben oldott hatóanyagot teának nevezzük, de nem
mindegy, hogy milyen hatóanyagot akarunk tea formájában vízbe juttatni.
Forrázattal azokat a hatóanyagokat juttathatjuk teavízbe, amelyek
100 fok körüli hőmérsékleten oldódnak ki legkönnyebben, ezek a levelek,
virágok és illóolaj tartalmú drogok. Ebben az esetben hosszan (10-20
percig) nem szabad 100 fokos hőhatásnak kitenni a drogokat. A keményebb
szerkezetű drogok: gyökerek, szárak, magvak kivonási módja a főzet,
mely esetben 10-20 perc idotartamig 100 fok hőhatásnak tesszük ki a
drogokat. A macerátum vagy hideg áztatás a nyálkaanyagú drogok esetében
kötelező, mivel nagyobb hőhatásra a nyálkaanyag elcsirizesedik és nem
megy át oldatba. Amennyiben növényi nedveket akarunk kinyerni
(préslevek), abban az esetben a kivonás módja a préselés. Illóolajok
kinyerési módja vagy a préselés vagy a vízgőz-desztilláció.
A gyógynövények gyűjtésekor követendő szabályok:
Csak azt a növényt gyűjtsük be, amire szükségünk van. Csak azt a növényi részt gyűjtsük be, amely a drog gyűjtésekor a hatóanyagot tartalmazza. Ne szedjük fel az összes növényt, biztosítsuk a továbbszaporodás lehetőségét. Naponta csak annyi növényt gyűjtsünk be, amennyit aznap fel tudunk dolgozni. Akkor gyűjtsük a növényeket, amikor a hatóanyaguk maximumon van. Csak ép növényrészeket gyűjtsünk.
Gyógynövények alkalmazása felhasználási forma szerint:
Folyékony gyógyszerformák: elixírek, gyógymézek, aromás vizek, szirupok, tinktúrák, ecetes kivonatok, gyógyborok.
Belsőleg alkalmazható szilárd gyógyszerformák: kapszulák, gyógycukrok,
gyógypasztillák, gyógytabletták, gyógyporok, száraz kivonatok.
Külsőleg alkalmazható folyékony gyógyszerformák: gyógyfürdok,
irrigálás, beöntés, szemcsepp, fülcsepp, gargalizáló szerek, inhaláló
szerek, híg kenőcsök és olajok, lemosó szerek.
Külsőleg alkalmazható félszáraz készítmények: krémek, kenőcsök, paszták, gélek, tapaszok, porok, kúpok.
vissza az "érdekességek" oldalra
Betegségcsoportonként alkalmazandó gyógynövények:
Meghűléses megbetegedések esetén alkalmazható gyógynövények:
A betegség a légutakat érinti. A nyálkahártyán mindig megtalálható kórokozók meghűlés esetén a légúti nyálkahártyákon elszaporodnak és gyulladást okozhatnak. A meghűléses betegségek megelőzhetok a szervezet védekező erejének támogatásával. E célra vitamin tartalmú drogok alkalmasak, illetve izzasztó hatású drogok is felhasználhatók, melyek egyben a szervezet káros anyagcseretermékeit is eltávolítják, ezáltal növelve a szervezet védekezőképességét. A légúti gyulladások az orr nyálkahártyáját érintik elsősorban, ahol a kialakult gyulladás a garat és a gége irányában terjed tovább. A torokban kaparó érzés jelentkezik és a mandulák is gyulladásba jöhetnek. Ebben az esetben nagyon jól használhatók az absztringens (gyulladáscsökkentő hatású cseranyag tartalmú drogok (párlófu, cserszömörce), de legfőképpen az orvosi zsálya, mely nemcsak cseranyag tartalma révén hat, hanem baktericid hatású illóolaja is segít a gyors gyógyulásban. Ha a gyulladás a gégére is ráhúzódott rekedtség, illetve köhögés jelentkezik, ebben az esetben a kakukkfu alkalmazható. A köhögés száraz nyálkahártya esetében nagy nyálkatartalmú drogok adásával szüntethető (orvosi ziliz, martilapu), amennyiben a köhögés sok nyáklerakódás miatt következik be, úgy azáltal csökkenthető a köhögési inger, hogy a nyákot fellazítjuk a szappangyökér vagy kankalingyökér, vagy ibolyagyökér hatóanyagával. A meghűléses megbetegedés esetén alkalmazható gyógynövények: bodzavirág, bogyó, csipkebogyó, mályva, hársfalevél, ibolyagyökér, kankalingyökér, kakukkfű, martilapu, ökörfarkkóró, szappangyökér, tüdofű, útifű, erdei fenyő illóolaj, eukaliptusz illóolaj, és citromfű illóolaj.
Gyomor és bélbetegségnél alkalmazható gyógynövények:
Elégtelen emésztés következményeképpen a belekben gázok keletkeznek, mely teltségérzéssel jár együtt. Ezeken a panaszokon segít az ánizs, kömény illóolaj tartalmú tea. Az étvágyjavításra elsősorban a keserűanyagokat tartalmazó tárnicsgyökér és benedekfű alkalmas, valamint az aromás anyagokat is tartalmazó kálmos gyökér, illetve a csípos anyagot is tartalmazó gyömbérgyökér. Ebben az esetben mindig az étkezés előtt legalább fél órával kell elfogyasztani édesítés nélkül. Gyomor-bélrendszeri probléma a hasmenés is, melynek alapvető szabálya az, ha fertőzött étel okozta a hasmenést, akkor annak eltávozásáig nem szabad beavatkozni. Egyéb okok miatt bekövetkezo hasmenés esetén adsztringens (összehúzó) hatású cseranyag tartalmú gyógynövényekkel kell a hasmenést megszüntetni (apróbojtorján). Gyomornyálkahártya hurut esetében gyulladáscsökkentő kamilla adásával és édesgyökér védőhatásának kihasználásával tudunk védekezni. Székrekedés esetén elsősorban az antraglikozid hatóanyagot tartalmazó kutyabenge és szennalevél adagolása a célszerű. Erős hatású szerek, ezért menstruáció esetén ellenjavallt. Tartós, nem körültekintő alkalmazásuk során káliumhiány is felléphet, melynek szív-keringés rendszerben negatív következményei lehetnek. Ugyancsak tilos alkalmazni szoptatás alatt, mivel az anyatejbe is bejut és így a csecsemő hasmenését is okozhatja. Tilos az alkalmazása terhesség esetén is, mivel görcsöt okozó hatásánál fogva vetélést okozhat. Gyomor és bélbetegségeknél alkalmazható gyógynövények: angyalgyökér, benedekfű, ezerjófű, fehérüröm, kálmos gyökér, majoranna, szurokfű, tárnicsgyökér, ánizs, bazsalikom, kömény, édeskömény, kapor, menta, édesgyökér, kamilla, kutyabengekéreg, szennalevél, apróbojtorján, áfonya, libapimpó, szederlevél, kökénybogyó, rebarbara gyökértörzs.
Máj és epeműködést befolyásoló gyógynövények:
A máj a közti anyagcsere legfontosabb szerve és így nagy szerepe van a méregtelenítésben is. Amennyiben a máj megbetegedése bekövetkezik, úgy májvédő gyógynövénnyel kell a májon segíteni. A szilimarin tartalmú máriatövis erre a legalkalmasabb. Az epeműködés zavarainak kezelésében is hatékonyak a gyógynövények. Például a menta, katángkóró, nagybojtorján, gyermekláncfű gyökér. Máj és epeműködést befolyásoló gyógynövények: borsosmenta, borsosmenta illóolaj, homoki szalmagyopár, katángkóró, gyermekláncfűgyökér, nagybojtorján, máriatövis.
Vizelethajtó gyógynövények:
Amennyiben a szervezetben többletvíz halmozódik fel, úgy szükség van víz, illetve vizelethajtó gyógynövények adagolására. Ugyancsak szükség van akkor is ezen gyógynövényekre, ha prosztata probléma merül fel, vagy a húgyúti rendszer gyulladása miatt át kell mosni a hugyutakat. Vizelethajtó gyógynövények: aranyvessző, babhüvely, borokabogyó, feketeribizke levél, kukorica bajusz, kökényvirág, lestyángyökér, nyírfalevél, tarackgyökér, medveszőlő levél, tökmag és tökmagolaj, fehérvirágú füzike.
Idegrendszerre ható gyógynövények:
A
napi stressz és az izgatószerek túlzott adagolása miatt (kávé, tea)
szükséges lehet a nyugtató hatású gyógynövények alkalmazására. Az
idegrendszerre ható gyógynövényeket három nagy csoportra osztjuk
hatásuktól függően:
1. Depresszió elleni gyógynövények.
2. Altató hatású gyógynövények.
3. Nappali nyugtató hatású gyógynövények.
Antidepresszáns gyógynövény az orbáncfű. Kifejezetten altató hatású
gyógynövény a komló és a levendula illóolaj. Nappali nyugtatásra
alkalmas gyógynövény legjelentősebb képviselője a macskagyökér és a
citromfű, melyeknek az a tulajdonságuk, hogy élénkítve nyugtatnak és
ezen hatásuknál fogva nagyobb dózisban bár nyugtatók az altató teába
nem célszerű belekeverni. A szívidegesség leghatékonyabb gyógynövénye a
galagonya virágos ágvég és a szúrós gyöngyajak.
Szív és érrendszeri betegségek esetén alkalmazható gyógynövények:
Elsősorban megelőzésben és a kevés tünetet okozó szív- és érrendszeri betegségek kiegészítő kezelésében van jelentosége a gyógynövényeknek. A szív- és érrendszeri betegségek gyógynövényei: cseresznye és meggyszár, fehér fagyöngy, fokhagyma, galagonya, gyöngyajak, olajfalevél, somkóró, szagos müge.
Reuma és ízületi bántalmaknál alkalmazható gyógynövények:
A reuma immunológiai alapon létrejövő gyulladásos folyamat, mely mozgásszerv rendszeri szervekben is fellépő megbetegedésekhez vezet, hazánkban szinte népbetegség. Kezelése elsősorban vérbőséget okozó tüneti külsődleges, továbbá gyulladáscsökkentő és anyagcsere fokozó immunrendszert erősítő belső szerekkel oldható meg. A reuma és ízületi betegségeknél alkalmazható gyógynövények: levendula illóolaj, orvosi zsálya illóolaj, rozmaring, rozmaring illóolaj, kámfor, fekete mustármag, fehér mustármag, fuzfakéreg, csalánlevél, gyermekláncfű gyökér, fahéj illóolaj.
Nőgyógyászati gyógynövények:
Elsősorban a ciklus kóros módosulását tudjuk gyógynövényekkel befolyásolni belsődleges alkalmazásra, illetve a fehérfolyás megszüntetésére lehet külső módszerekkel gyógynövényeket alkalmazni. Nőgyógyászati gyógynövények: cickafark, fehér árvacsalán, palástfu, pásztortáska, körömvirág.
Bőrbetegségek esetén alkalmazható gyógynövények:
Általában sebkezelésekre és ekcémás, nem fertőző kiütésekre alkalmazzuk elsősorban külsőleg a gyógynövényeket. Tilos a bőr kezelése bőrrák, anyajegy, májfolt és nagyobb szemölcsök esetében. Bőrbetegségek esetében alkalmazható gyógynövények: árnika, cserszömörce, diófalevél, mandulaliszt, gubacs, korpafű, körömvirág, lapugyökér, lenmag, nyárfarügy, orvosi zsálya, pipacsvirág, római kamilla, szelídgesztenye levél, kamilla illóolaj, cickafark illóolaj.
vissza az "érdekességek" oldalra
Az aromaterápia:
Az
illóolajok nevüktől eltérően nem olajok, mivel az olajok fő
tulajdonsága az, hogy fehér papírra cseppentve zsíros nyomot hagynak és
szobahőmérsékleten jelentéktelen a párolgásuk. Az illóolajoknak pedig
éppen az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szőbahomérsékleten is
jelentős gyorsasággal párolognak és párolgásuk után sem hagynak nyomot.
Az illóolajok tisztaságának megállapítására is ezen tulajdonságát
használjuk fel, ugyanis ha el is illan a fehér papírra cseppentett
illóolaj, de a papíron a legkisebb nyomát is látjuk a cseppnek, akkor
nem 100 %-osan tiszta a vizsgált illóolaj. Az illóolaj tehát sok
vegyületbol álló vegyes komponensű, folyékony halmazállapotú, 100 %-ban
illékony anyagok elegye, mely jelentős gyógyhatással bír.
Éppen a
hatóanyagok gazdagsága adja az illóolajok nagy értékét, hiszen minden
egyes komponens között és az összes komponens között is olyan
kölcsönhatások vannak, amelyek révén azok különleges karaktert kapnak,
és sajátságos gyógyító tulajdonságuk is ezekhez rendelhetők. Tehát az
illóolajok esetében még fokozottabban jelentkezik a szinergia törvénye.
Az illóolajok gyógyhatása attól függően, hogy melyik gyógynövény
illóolaját milyen formában használjuk fel, nagyon sokrétű lehet.
Például a téli megfázást és az ebből esetlegesen kialakuló légúti
betegségeket eukaliptusz, fenyő, citromfű illóolaj keverékének illetve
kombinációjának inhalálásával tudjuk megelőzni. Ebben az esetben az
illóolajak baktericid és viricid hatóanyagait hasznosítjuk. Ha lázas
betegnek adunk belsőleg eukaliptusz olajat, akkor az illóolaj
lázcsillapító hatását használjuk. Ugyancsak belső használat esetén a
levendula illóolaj néhány cseppje (max. 5) kiváló altató hatású, míg
ugyanez a levendula illóolaj égési sérülésre juttatva külsőleges
kezelés mellett gyulladáscsökkentő és hámosító hatású.
Az illóolajokat általában vízgőz desztillációval állítják elő, kivéve a
citrusféléket, melyekből hideg préseléssel állítják elő az illóolajat.
Az illóolajat tartalmazó gyógynövények legkülönbözőbb részeiben
található az illóolaj. Így például a virágokban, a kamilla, levendula
esetében, a mentaféléknél a levelekben találjuk az illóolajat. Van
olyan gyógynövényünk is, amelynek a fája tartalmazza az illóolajat,
ilyen a rózsafa.
Az aromaterápia fogalma:
Az illóolajok külső és belső felhasználása gyógyászati célra.
Az aromaterápia módszerei:
Párologtatás, inhaláció, lemosás, borogatás, fürdők, masszázs és belső alkalmazás. Az illóolajok belső alkalmazása azt jelenti, hogy naponta néhány cseppet kell a 100 %-ban tiszta illóolajból vivőanyaggal bevenni és megenni. Ez esetben az illóolaj mintegy gyógyszerszerűen hat és nagyon gyors gyógyhatást érhetünk el vele. Például nagyon gyors nyugtató, altató hatást érünk el néhány csepp komló illóolajjal, vagy levendula illóolajjal, szükség szerint a kettő kombinációjával az esti lefekvés előtt. Vagy nagyon gyors és jelentős vízhajtást tudunk elérni néhány csepp galagonya illóolaj bevételével. A belső alkalmazás nagy tudást igényel, ismerni kell a kontraindikációit. Leggyakoribb mellékhatása az allergia, de a borsmenta illóolaját 7 éves kor alatti gyermekek belsőleg nem kaphatják, mert légcsogörcsöt okozhat, és a gyermek megfulladhat.
Az illóolajok általános hatása:
A limbikus rendszeren belül pozitív lelki hatás. Az idegrendszerre általában nyugtató hatású. Keringési rendszeren belül fő hatása a vérnyomás szabályozás, szívműködés és értónus reguláló hatása. Könnyíti és stimulálja a légzést, oldja a nyákot. Serkenti a vese működését és fokozza a vizelet kiválasztást. A hormonrendszeren keresztül hatással van a laktációra, a menstruációs ciklusra. Antimikrobás (antibaktericid, antifungicid, és antivirális) hatású. Fokozza az epetermelést és oldja a sima izmok görcsét.
Az aromaterápia módszerei:
Párologtatás:
pszichés-lelki hatás, légtér fertőtlenítés. Elsősorban prevencióban alkalmas.
Inhaláció:
légúti
betegségek, nyákoldás. Az inhaláció általános formája a gőzzel történő
illóolaj belélegzés. Speciális formái: a száraz inhaláció, valamint a
szauna, mely egyben a teljes test inhalációját is jelenti.
Lemosás, borogatás:
elsősorban
bőr elváltozások, sebek kezelésére hatékony külső módszer. Az
illóolajos fürdő külső bőrfelszíni, valamint nyugtató, relaxáló hatású.
Illóolajos masszázs:
külső hatású, frissítő hatású, izomgörcsoldó hatású.
Belső alkalmazás:
konkrét
betegség gyógyítására vagy fűszerként alkalmazható. Nagyon lényeges
ebben az esetben az illóolaj tisztasága és a helyes, pontos, szakszerű
dozirozása, a kontraindikációk maximális figyelembe vételével.
Javallatok
Légúti panaszok esetén:
eukaliptusz, citrom, kakukkfű, szantálfa, ánizs, angelika, mentol.
Emésztési zavar esetén:
édeskömény, citrom, narancs, rozmaring, fahéj, fehérüröm, fokhagyma, majoranna.
Nyugtatás:
citrom, geránium, illang-illang, levendula, jázmin, jácint, komló, macskagyökér.
Klimax:
geránium, levendula, római kamilla.
Fertőtlenítés, antimikróbás hatás:
kakukkfű, oregano, eukaliptusz, citromfű, mirha, tömjén.
Görcsoldás:
kamilla, kömény, édeskömény, menta, cickafark.
Vizelethajtás:
fenyő, levendula, boróka.
Keringés stimulálás:
fahéj, boróka, fokhagyma.
Vérnyomás növelés:
rozmaring.
vissza az "érdekességek" oldalra
Apiterápia:
Az apiterápia fogalmán a méhek termékeinek gyógyító célú felhasználását értjük. A méhészeti termékek koncentráltan tartalmazzák a növények, a növényi drogok hatóanyagait, a méhek anyagcseretermékeivel, speciális enzimjeivel és hormonjaival keverten. Farmakodinamikai hatásuk a gyógynövények hatásaihoz hasonlóak. Táplálkozás élettani szempontból jellemzőjük az, hogy koncentráltan tartalmazzák a szervezet működéséhez szükséges létfontosságú anyagokat. Rendszeres fogyasztásuk segíti az egészség megőrzését és az immunrendszer erősödését.
Apiterápiás termékek:
Méz:
A
virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított
terméke. Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte
mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket
használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70
féle gyógy- és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás,
mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves
savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne
aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg
monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro- és mikroelem található
benne. Elsosorban C és B vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb
vitamin tartalma. Magas az enzimtartalma is és ez okozza a jelentős
antibiotikus sajátosságát. A lépes mézben lévő viasz fokozza a méz
hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén.
Legjelentősebb felhasználási köre: szívbetegségek (szívgyengeség),
gyomorhurut, légcsohurut, endokrin-mirigy bántalmak (elégtelenség),
sebek.
Kontraindikációi: cukorbetegség, pajzsmirigy túltengés, agyalapi mirigy túlműködés, allergia és gyomorsav túltengés.
Virágpor:
Az
apiterápia fontos gyógyító terméke. Különböző színű szemcsés anyag,
amely magas biológiai értéke folytán jelentős energiaforrás, nemcsak a
méhek, de az ember számára is. Mivel a virágport elsődlegesen a méhek,
a fiatal méhálcák táplálására használják, így hasznosan segíti az
emberi szervezet karbantartását is. A virágpor tulajdonképpen a virágos
növények hím jellegű ivarsejtjeiből áll. Fontos fehérjeforrás, mivel a
22 aminosavból mintegy 20-at tartalmaz. Erősítő, roboráló hatása a
speciális fehérjetartalmán túlmenően a magas ásványi anyag tartalmával
is összefügg. Elsősorban vas, réz, kén, nátrium, kálium, kálcium,
magnézium, mangán, cink, króm, nikkel, szelén, kobalt található benne.
Egyben az apiterápiás termékek legjelentősebb vitamin forrása is.
Serkenti az anyagcsere folyamatokat, a belső elválasztású mirigyek
működését. Elősegíti a vérképzést, erősíti a szívizmot. Általános
roboráló hatású.
Propolisz:
A
növények, főleg a nyárfafélék rügyeiből, egyéb növényi nedvekből
származó speciális termék, melyet a méhek fertőtleníto, ragasztó,
tartósító céllal használnak. Legjelentősebb hatóanyagai: gyanta,
balzsam, viasz, illóolajok, flavonoidok, ásványi anyagok. Erős fájdalom
és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. A kaptárban a
nagyobb testű betolakodó állatokat miután megölték a méhek propolisszal
balzsamozzák be és így védekeznek a fertozéstől.
Méhpempő:
A
dolgozó méhek hormonváladéka. Ezzel a fehérjekoncentrátummal táplálják
a kikelt álcákat 3 napig, illetve a méhkirálynőt élete folyamán végig.
Ez alapján lesz a méhkirálynő sokszorosan nagyobb a dolgozó méheknél és
a méhpempő hatására él az anyakirálynő sokszorosan hosszabb ideig is
mint a dolgozó méhek. Ugyancsak a méhpempő hatására tud az anyakirálynő
óriási reprodukciós feladatot végrehajtani. Általános roboráló,
teljesítményfokozó hatású az emberek esetében.
Méhméreg:
A
vipera méreghez hasonló speciális állati termék. Jellegzetes aminosava
a taurin, amely csak a méhek vérében és bizonyos virágporokban fordul
elő. Nagy hatékonysággal alkalmazható reuma, sokízületi gyulladás,
idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén. Alkalmazás
módja: közvetlen méhszúrás a fájós testrészre, vagy közvetlen méhszúrás
az akupunkturás pontokon, vagy az akupunkturás pontok beinjekciózása.
Vagy krémekkel bedörzsölve, illetve fonó és iontoforézissel juttatva a
szervezetbe. Tilos a has és a fej kezelése. Kontraindikált vese,
májgyulladás, cukorbetegség, terhesség, méhméreg allergia esetén.